Nah, eljött ez a pillanat is végre, hogy Szőnyi Szilárd végre megszólalt Ákos ügyben .
Mármint nem ő szólalt meg, csupán átvette a Nagy Kápó találomra- vagy épp nagyon is tudatosan- összeollózott hülyeségeit, hogy ezzel most jól helyre tegye a nőket.
Címet is választott hozzá remekül: Fordulat az Ákos botrányban.

Milyen cseles.
Már azt hinnéd, hogy esetleg ez az idióta majom bocsánatot kért a nőktől. Mer ugye az aztán tényleg nevezhető lenne fordulatnak. Olyan még ebben az országban nem történt, hogy egy ilyen komoly férfi elnézést kérjen egy nőtől. Soktól meg... Na, hiszen! A pöcse leszáradna azonnal, sőt, tiszta hülyeség lenne, hiszen tudjuk (B.E. megmondta már ezerszer), hogy a női princpiumnak egyik lényegi eleme, hogy a nő „alárendelődő, szeretetteli” magatartást tanúsít, tehát tök felesleges megalázkodni előtte egy férfinek. Nem is értené, meg amúgy sincs önérzete (jó esetben. Amelyiknek van, az akaratos, férfias, megszomorodott feminista). Olyantól nem kérünk bocsánatot, aki maga is tudja, hol a helye, aki szeretetteli, magyarul minden szemétséget szelíden eltűr.
Szóval ha mégis megtörténne, az aztán elképesztő fordulat lenne. Vágyok egy ilyen fordulata, ezért én is odakattintok. Hamarosan meglepve látom, hogy a cikk címe már önmagában is orbitális hazugság.
Nincs itt semmilyen fordulat, csak Szőnyi úr újabb nőellenes kirohanását olvasom, amit a botrány hátára felmászva akar minél olvasottabbá tenni nagy hirtelen. Gyakorlatilag semmi egyebet nem csinál, mint idéz egy 2013-ban kiadott Bagdy anyagból. Hát ez komoly újságírói teljesítmény, gratulálok hozzá. Ráadásul mintha nem tudná, hogy 2013 óta igen nagyot változott a világ. 2013- ban még Ákos is nyugodtan köpködhette a nőgyűlölő baromságait, senki meg nem rezdült rá, ma meg már ugye országos felháborodást keltett velük. Bagdy Emőkén is sokan röhögnek azóta.
Vele kapcsolatban meg nekem amúgy is a fő kérdés, amit nem tudom, miért nem tesz neki soha senki fel, hogy mindazokat az elveket, amelyeket ő a nőkre rá akar húzni, azokat ő miképpen valósította meg a saját életében? Vagyis feltette- e az életét a szent anyaságra és aszerint szült és nevelt- e kettő, de inkább három (annál több) gyermeket nagy odaadással, és ápolta- e a családot, és rebbenő szemekkel aláfeküdt- e a párjának vele soha semmiképpen nem versenyezve, sőt, vigyázva arra, hogy a versenynek még csak a gyanúja se merüljön fel, tehát megőrizve a nagyon nőies butább és alkalmatlanabb pozícióját? És ha ezt így szem előtt tartotta, ha hirdetett gondolatai szerint élt, akkor hogyan lehetséges mégis, hogy neki most ebben a pillanatban ilyen brutális (és a hatalom által támogatott) karrierje és sikere van? Hogyan volt ő képes számtalan könyvet írni és kiadni arról a nőknek, hogy a boldogságuk kulcsa önmaguk alárendelése és saját egyéni ambícióik elfelejtése?
Hogy a fenébe lehet ezt így összeegyeztetni? És miért nem érdekli ez Szőnyi Szilárdot (sem)?

No, de mindegy is. Jól jön most a sok leírt hülyeség, mert ebből azután az újságíró összerak valami elképesztően zavaros betűhalmazt, amivel szépen megmutatja nekünk, lázadó nőknek, hogy mit is akarjunk mi.

Nézzük akkor a részleteket anélkül, hogy nagyon nőietlenül elzavarjuk a picsába a sorok íróját:

“Mi, nők magunk mellé, fölé helyezzük a párunkat, hogy védjen és szeressen minket. (…) Ez az alárendelődő, szeretetteli odatartozás, amely határtalanul átadja magát, nem félve, hogy önmagát kiszolgáltatja, és rábízza magát a férfi szeretetére, ez a tiszta nőiség megnyilvánulása. (…)”

Aha. Drága B.E. belelát minden nőbe. Ő tudja, hogy te vagy én ugyanarra vágyunk, ugyanúgy képzeljük a kapcsolatainkat. Nem azt mondja, hogy én, Bagdy Emőke alárendelődöm blablabla, hanem mi, nők. Gyakorlatilag kijelentő módban beszél egy olyan népszokásról, ami táptalaja a bántalmazásnak, hiszen mint tudjuk, ma már a nőket leginkább a párjuktól kellene megvédeni a törvénynek, mely azt nem teszi. Vicces arról beszélni, hogy a férfiak miképpen védenek meg minket egy olyan országban, ahol ilyen brutálisan magas a családon belüli erőszak elterjedtsége.
Amúgy meg tényleg van egy ilyen kényszer. A nők alárendelődnek, de messze nem azért, mert mi zsigerileg vágynak a csicskaságra, hanem egyrészt azért, mert a férfiak alapból arra törekednek, hogy maguk alá tapossák a nőket, másrészt meg azért, mert életünk nulladik percétől azt szuggerálják beléjük (többek közt a Bagdyhoz hasonló kápók), hogy nekik majd az lesz jó és kívánatos, ha alárendelődnek. Pont jól látszik a párkapcsolatok minőségén, a bántalmazások gyakoriságán, hogy milyen hasznosak ezek a fajta elméletek.
“A nembeli lényeg (anyaság, családépítés) funkciói nem képviselnek társadalmi értéket”- olvasom a továbbiakban.
Csodás, köszönjük szépen, ezt tudtuk eddig is. Tehát amit B.E. és SZ.SZ. a nőknek szán, az- és ezt maguk is elismerik- nem képvisel a társadalomban értéket. Brávó!
És még az sem megengedett, hogy a nők ezen szomorkodjanak, vagy dühösek legyenek az igazságtalanság miatt, netán mást akarjanak maguknak. Ha mégis így éreznek, akkor ilyen nyomorult feministák lesznek. B.E. minősít, holott szerintem fogalma sincsen más emberek érzéseiről (“ A »keménylelkű« nő magánya mégis fájdalmas egyedüllét. “).
Igen, tudjuk, hogy nagyon hasznos és jó lenne azt sugallni az emberek és a nők felé, hogy a feministák, a szinglik mindig minden esetben nyomorultak (tehát ha nőként szimpatizálsz velük, te is nyomorult vagy), én mégis azt szeretném, ha Bagdy Emőke (és Szőnyi Szilárd is) azt vizsgálná tüzetesen, hogy a párkapcsolatban és családban élő nők vajon miért olyan szomorúak és boldogtalanok tömegével? Miért az a sok megvert-kivert-elfáradt, sőt, anyaként bántalmazóvá keseredett nő? Miért van, hogy nők tömegeinek boldogtalanságát pont a párkapcsolat öröme okozza?

És hát a verseny, az az átkozott verseny!
A szöveg szerint ha te nő vagy és szeretnél dolgozni, a tehetségedet kiteljesíteni, szeretnél jó pénzt keresni, magadról gondoskodó lenni, akkor te csupán férfiasodsz, sőt a férfiakkal versenyzel.
MI VAN?
Micsoda hülyeség ez már megint?
Ki lehet olyan gőgös, hogy azt képzeli, hogy egy nő világa kizárólag a férfiak körül forog? Ha nem fekszik be nekik és nem csodálja őket, akkor minden bizonnyal versenyezni akar, legyőzni akarja őket.

Már elnézést kérek. Olyan opció nincs véletlenül, hogy “leseszaromaférfiakat”?
Olyan elképzelhetetlen, hogy nőként magamat tekintem a világ közepének, a magam kiteljesedését, örömét, hobbiját, munkáját szeretném tökélyre fejleszteni, és eszembe sem jut egyetlen férfi se? Ha én azt mondom, hagyjatok levegőt, hagyjatok teret, akkor az már verseny?
ÉS:
A férfiak tényleg csak úgy tudnak eredményeket felmutatni, ha a nőket előbb lekötözik?

Vajon Szőnyi Szilárd nem attól fél- e, hogy ha a nők ambíciói és lehetőségei kitágulnak, és például a hazai online újságírás nem férfiak egymás közötti játszótere lesz leginkább, akkor majd egy napon kiderül róla, hogy ócska, üres és tehetségtelen lúzer (aki hatásvadász cím alá ollóz össze mástól szöveget)? Kovács Ákos nem attól retteg- e, hogy egy napon a felesége magához tér, és kurva ideges lesz, hogy egy ilyen trógerre áldozta az életét, miközben akár boldog ügyvéd is lehetett volna? Kövér László nem attól van- e befosva, hogy ha a parlamentbe több nő kerül, akkor napi szinten lesznek a lopások, mutyizások, eszetlenségek leleplezve (lásd a most bent lévő női képviselők emberfeletti munkáját)?
Nem az van- e, hogy nőktől rettegés van itt leginkább a tarsolyban, Emőkének meg jól fizető karrier, ami abból épül fel, hogy a hatalom, a férfiak igényeinek befeküdve tapossa el a többi nőt?
Azokat, akik meg szegények még mindig szép számmal megeszik, lájkolják és hiszik ezeket a marhaságokat, miszerint az egyenlőség tőlük elveszi a babázás örömét vagy a nőiességet.
Dehogy veszi. Amiért mi dolgozunk, az a nők biztonsága és a lehetőségeik kiterjesztése. Aki szülni akar, az szüljön, aki nem, arról meg szálljanak le azok, akik sose lesznek képesek szülni, így fogalmuk sincs arról, milyen az. Ők csak azt tudják, hogy amíg egy nő a gyerekével foglalkozik, addig sem jelent veszélyt a férfihatalomra.
Végül egy utolsó múlt századi gondolkodást idéző részlet ettől a két borzalomtól:
“A telekommunikáció is óriási hatást tesz a közgondolkodásra, a világképünket alattomosan és manipulatív módon képes megváltoztatni. Olyan női és férfiideálok képét sugallja, amelyeket gyermekeink magukra nézve kötelezőként szívnak be. Ez a hatás a lánygyerekeknek is azt az üzenetet küldi, hogy legyél olyan sikeres, mint egy férfi!”
Legyél olyan sikeres, mint egy férfi!- Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, hogy a média káros hatása nem a pornó, a szexizmus, a tárgyiasítás és az erőszak terjedésében rejlik, hanem abban, ha valahol egy kislány azt olvassa: Lehetsz olyan sikeres, mint egy férfi. Érsz annyit, mint egy férfi. Jogod van olyan szabadságban élni, mint egy férfinak.
Ezt Bagdy Emőke káros információnak gondolja.
Én viszont- Bagdy Emőkével és Szőnyi Szilárddal ellentétben – nagyon örülök a telekommunikáció terjedésének. Hiszen milyen csoda, hogy már nem csak azoknak a hangja hallatszik a világban, akik a hatalom szavát sulykolják az emberekbe! Milyen nagyszerű, hogy már nemcsak Szőnyi Szilárdokat és Bagdy Emőkéket lehet olvasni, hanem bárki leírhatja, mit gondol a világról! Milyen örömteli, hogy a nők nem egymástól elszakítva, férfiakat szolgálva szakadnak meg magányosan, hanem óriási közösségeket tudnak alkotni az interneten, képezni tudják egymást és magukat, felismeréseket tudnak tenni, és olyan erőt kezdenek képviselni, ami talán szép lassan elmossa az ilyen elavult és káros megmondó embereket, mint ez a három is itt kézenfogva. Az olyanokat, akik elvitatják a nők sikerhez való jogát, akik a nők szabad életét ostoba versengésnek állítják be, akik a szuverenitásért boldogtalansággal fenyegetnek, akik a szavaikkal kiszolgáltatottá, megalkuvóvá, bánthatóvá akarnak tenni.
Milyen jó, hogy ma már a nő felállnak és beszólnak a Kövéreknek, Ákosoknak, Csernusoknak, Szőnyiknek, Bagdyknak. Azoknak, akik a nők elnyomásából, ingyen szolgálatából, elhallgattatásából élnek jól, leplezik a silányságukat, alkalmatlanságukat. Akik még arra is gyengék, hogy elismerjék a nők egyenlőségét.

További cikkek a témában:

Elméricskélt suttyóság

Aki nem szül, ne várjon semmit

Levél a kápónak

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)